Könyvtáros Svédországban

A 2008. évi ALMA-díj (Astrid Lindgren Memorial Award) nyertese SONYA HARTNETT ausztrál írónö.

Kiváló összefoglalót találtam az ezzel kapcsolatban megjelent cikkekröl a Barnens Bokklubb (Gyerekkönyvklubb) blogján svéd nyelven.

Már meséltem, hogy az utóbbi idöben sokat olvastam Astrid Lindgrenröl. Az egyik könyvben találtam egy nagyon érdekes részt.
Katarina Strömstedt Astrid Lindgrenröl szóló életrajzában azt írja, hogy a gyerekek társadalomban elfoglalt helyzete mindig lemérhetö azon emberek anyagi és szociális megbecsülésében, akik a gyerekekkel, ill. a gyerekekért dolgoznak. A svéd gyermek- és ifjúsági írók a 40-es években egy nagyon elmaradott csoport volt ebböl a szempontból. Majd Ivar Ahlstedt 1945. júliusában az Expressen címü újságban ”Iparosirodalom” címen megjelent cikkéböl idéz:
”… sok író habozik az ifjúságnak írni. Egy ifjúsági könyvet nem tartanak olyan szépnek, mint egy közönséges könyvet, és pl. az nem érdemesít az írószövetségbe való belépésre. Legyen egy felnöttek számára írott könyv bármilyen rossz, mindenesetre nagyobb hírnevet biztosít, mint egy ifjúsági könyv. Ennek az a következménye, hogy az ifjúsági könyvek írói nem találhatók a hivatásos írók között, hanem az egyéb hivatással rendelkezök, mint tanárok és tanárnök, ügyvédek és mérnökök között, akik a szabadidejükben írnak, egyrészt, mert ez szórakoztatja öket, másrészt így különbevételhez jutnak.”
Bár több, mint 60 év telt el azóta, és ma kb. 50 svéd gyermek- és ifjúsági író ír folyamatosan, az írók mégis azt mondják az interjúk során, hogy a barátaik meg a nyilvánosság nem tartja öket igazi íróknak, mert ”csak” gyerekkönyveket írnak. Pedig nem is olyan egyszerü ez a hivatás.
A gyerekkönyvtáros kolléganöm azt mesélte, hogy néhány évvel ezelött több ismert írót is arra kértek, hogy írjanak gyerekkönyveket. És bizony nem születtek sikeres müvek.
A gyermekíróknak a társadalomban ma elfoglalt helyét azért szerencsére több svéd irodalmi díj is bizonyítja.
Közülük az egyik az August-díj.

Tegnap születésnapi ünnepségen voltunk. A sógornőm északról egy lazacpatét készített. Annyira ízlett, hogy elkértem a receptjét. Úgyis több magyar ismerősöm írta nekem, hogy nem érdekli, ha sznobnak tartják, akkor is szereti a lazacot. Ha esetleg nem kapsz füstölt lazacot, nyugodtan kihagyhatod. Anélkül is nagyon finom lesz.
És ha már főzésről van szó, meg kell említenem, hogy pénteken kikölcsönöztem néhány filmet a videokölcsönzőből. Az egyik az Ízlések és pofonok volt. Ahogy azt egy svéd honlapon olvastam, ez egy olyan film, ami mély nyomot hagy az emberben. Szerintem a színészek kitűnően játszanak, a zene pedig csodálatos. Ha még esetleg nem láttad, itt található a magyar leírás, trailer pedig itt.

Lazacmousse á la Wedel

10-12 szelet előételként hidegen vagy 4 adag főételként melegen
Hozzávalók: 400 g főtt lazacfilé, ½ tk feketebors, ½-1 tk só, 1 késhegynyi cayennebors, 2 ek chiliszósz, ½ ek citromlé, 4 ½ dl tejszín, 4 tk zselatinpor, 100 g hidegen füstölt lazac feldarabolva, ½ dl apróra vágott kapor
Szósz: 2 dl krémföl vagy tejföl, 2-3 ek finomra vágott lilahagyma, 3 ek vöröskaviár

A lazacot hagyjuk kihűlni. Kézzel szétmorzsoljuk vagy turmixgépben összekeverjük a borssal, a sóval, a cayenneborssal, a chiliszósszal és a citromlével. Majd kb. a tejszín felét hozzákeverjük. A maradék tejszínben lassú tűzön feloldjuk a zselatinport, és a masszához keverjük.
Egy hosszúkás 1-literes sütőformát kibélelünk fóliával. A lazackeverék kb. 1/3-át beleöntjük. Rászórjuk a füstölt lazac és a kapor felét, majd újra lazackeverék következik, amíg a forma meg nem telik. A formát néhányszor az asztallaphoz veregetjük, hogy a légbuborékok eltűnjenek.
A formát egy nagy nylonzacskóba tesszük, és berakjuk a hűtöbe néhány órára vagy éjszakára.
Éles széles késsel 2 cm vastag szeletekre vágjuk. Cukorborsót, salátát, kaprot, esetleg garnélarákot adunk mellé díszítésként.
A szószhoz a hozzávalókat összekeverjük. 1-2 órára behűtjük.