Könyvtáros Svédországban

Az szeminárium, amin én vettem részt a képeskönyvekröl szólt. A Tidholm házaspárral Ulla Rhedin beszélgetett. Ulla képeskönyvkutató (Kérem nem csodálkozni, mert ilyen is van!), 30 éve foglalkozik gyerekkönyvekkel, a stockholmi egyetemen tanított, a Dagens Nyheter liberális napilap kritikusa. Tagja az ALMA-bizottságnak, így ö az egyik azok közül, akik eldöntik, ki kapja meg a díjat (5 millió korona). Sajnálom, hogy az idén nincs magyar jelölt.

Ulla Rhedin egy dolgot hangsúlyozott: GYEREKPERSPEKTÍVA a svéd gyerekkönyvekben.

Amikor a lányom néhány hónapos volt, és elkeztünk könyvtárba járni, meglepve és örömmel tapasztaltam, hogy milyen nagyszerü sorozatok vannak már a legkisebbeknek. Itt volt Ture, Max, Ludde, Emma, Totte, Bu och Bä, hogy csak néhányat említsek. Ez teljesen új volt a számomra. Azt tapasztaltam, hogy ezekre a könyvekre a gyerek nagyon jól reagált. Ráadásul a szülő számára is érdekesek voltak. Úgy hívják őket, hogy “pekböcker” vagyis “mutogatós könyvek”, ahol az ember állandóan rámutat a képre. Most megtudtam, hogy az első ilyen jellegű könyv a Tidholm házaspár Knacka på című könyve volt, amit aztán egyre több követett.

Ulla Rhedin elmondta, hogy ezek a könyvek exportcikket jelentenek az ország számára. A jellemzőjük, hogy a gyerekek saját hangján szólalnak meg, a képek pedig a gyerekek szintjén vannak.

Az illusztrációs kiállításra térve Ulla rámutatott, hogy a kiállított képek művészi munkák, és vitatott, hogy ezek egyáltalán gyerekeknek valók-e. Amikor svéd könyvtárosokat kérdez arról, hogy megvennék-e ezeket a könyveket a könyvtár számára, a válasz általában nem. Hiába, minden újat meg kell szokni.

Egy művészt emelt ki, Maira Kalmant az USÁ-ból, aki olyan illusztrációt alkalmazott már 20 évvel ezelőtt a könyveiben, amit ma modern művészetnek neveznek.

A kiállító művészek között volt Carll Cneut is Belgiumból. Ha jól tudom, ő részt vett a budapesti illusztrációs fesztiválon. Nekem nagyon tetszik az elefántos és pillangós könyve.

A kiállítást megtekintve megállapítottam, hogy Peperóniában is nagyon sok tehetséges illusztrátor van. Elég, ha csak végiglapozzuk az Egyszervolt című könyvet, és megnézzük a sok modern, érdekes képet. Azt hiszem, hogy a magyar képeskönyvkiadás egy nagyon szép és izgalmas korszak előtt áll. De mint tudjuk, minden kezdet nehéz.

 

A következő művészek munkáit tekintettük meg:

Ryoji Arai [Japán]
Anna Bengtsson [Svédország]
Lilian Brögger [Dánia]
Carll Cneut [Belgium]

Akin Duzakin [Norvégia]
Fam Ekman [Norvégia]
Wolf Erlbruch [Németország]
Gunna Grähs [Svédország]
Fibben Hald [Svédország]
Anna Höglund [Svédország]
Isol [Argentina]
Maira Kalman [USA]
Dorte Karrebaek [Dánia]
Eva Lindström [Svédország]
Kristiina Louhi [Finnország]
Jockum Nordström [Svédország]
Svein Nyhus [Norvégia]
Cato Thau-Jensen [Dánia]
Anna-Clara Tidholm [Svédország]

Taruliisa Warsta [Finnország]

Még egy fontos dolog ragadt meg bennem abból, amit Ulla Rhedin mondott: a 20-30-as évek egyik pszichológiai irányzata szerint, az emberek az ismertet választják az ismeretlen helyett, mert ez biztonságot jelent, és ez túlélési ösztön, ami természetes. Ezért van az, hogy ha egy kisgyerek bemegy a könyvtárba, egy ismert és egy ismeretlen könyv közül az ismertet választja. És ezért van, hogy a szülők is az általuk ismert mesét akarják olvasni a gyerekeiknek.

Ez pedig azt jelenti, hogy hihetetlenül fontos a könyvterjesztők munkája, legyenek azok könyvesbolti dolgozók, könyvtárosok vagy pedagógusok. Mert rajtuk múlik, hogy az új könyvek eljutnak-e az olvasókhoz. És még hozzáteszem: ezért fontosak a továbbképzési lehetőségek, szemináriumok, találkozók gyerekkönyvírókkal, illusztrátorokkal, könyvvásárok, gyerekkönyvfesztiválok.