Mai levelemet egy idézettel kezdem. Vajon felismered-e, melyik könyvből való?
"Vér! Semmi kétség, ez Vér!
A nagyítóján keresztül meredt a vörös foltra. Azután a pipáját a szája másik szegletébe lökte, és felsóhajtott. Hát persze, hogy vér...Kalle eldugta a pipát. Nem azért, mintha attól félt volna, hogy Anders rajtakapta, amint titokban pipázik. Hanem azért, mert egy szem dohány sem volt benne."
A nagyítóján keresztül meredt a vörös foltra. Azután a pipáját a szája másik szegletébe lökte, és felsóhajtott. Hát persze, hogy vér...Kalle eldugta a pipát. Nem azért, mintha attól félt volna, hogy Anders rajtakapta, amint titokban pipázik. Hanem azért, mert egy szem dohány sem volt benne."
Ezekkel a szavakkal indul Astrid Lindgren Mästerdetektíven Blomkvist (magyarul Az ifjú mesterdetektív) című regénye, amit 1946-ban írt a Rabén & Sjögrens Kiadó ifjúsági detektívregény-pályázatára. (Kérdezhetjük, hogy van-e detektívregény- pályázat 2008-ban Peperóniában?!) Megosztott első díjat nyert. Astrid Lindgren ekkor már nem volt ismeretlen, hiszen egy évvel korábban, 1945-ben első díjat nyert a Rabén & Sjögren Kiadó gyerekkönyvvpályázatán Pippi Långstrump (Harisnyás Pippi) című művével, ami világhírű lett. 63 nyelvre fordították le.
És ha krimi, akkor abban vérnek kell folyni. Egy ifjúsági regény esetében pedig elég, ha a főhős elvágja az ujját. Talán nem véletlen, hogy a svéd detektívregény exportcikk, meg a svéd gyerekkönyv is, bár Peperóniában ezt még nem fedezték fel.
Azt hisze
m Stieg Larsson (1954-2004) szerethette Astrid Lindgren könyveit gyerekkorában, hiszen ahogy azt a honlapján olvasom, amikor 2001-ben úgy döntött, hogy detektívregények írásába kezd, könyveinek főszereplőjéül a felnőtt Harisnyás Pippit és a felnőtt Kalle Blomkvistot választotta. Pippiből Lisbeth Salander lett, Kalléból pedig Mikael Blomkvist, akit az ismerősei Kalle Blomkvistnak gúnyolnak. És még egy dolog! Jó, ha megjegyezzük, hogy Harisnyás Pippi a Villa Villekullában lakik. Ez a kifejezés megjelenik majd a Millennium-trilógia második részében, így: V. Kulla. Hogy ki lakik ott, nem árulom el, majd úgyis kiderül. Igaz, erre még Peperóniában várni kell néhány évet.
m Stieg Larsson (1954-2004) szerethette Astrid Lindgren könyveit gyerekkorában, hiszen ahogy azt a honlapján olvasom, amikor 2001-ben úgy döntött, hogy detektívregények írásába kezd, könyveinek főszereplőjéül a felnőtt Harisnyás Pippit és a felnőtt Kalle Blomkvistot választotta. Pippiből Lisbeth Salander lett, Kalléból pedig Mikael Blomkvist, akit az ismerősei Kalle Blomkvistnak gúnyolnak. És még egy dolog! Jó, ha megjegyezzük, hogy Harisnyás Pippi a Villa Villekullában lakik. Ez a kifejezés megjelenik majd a Millennium-trilógia második részében, így: V. Kulla. Hogy ki lakik ott, nem árulom el, majd úgyis kiderül. Igaz, erre még Peperóniában várni kell néhány évet.Amikor a Norstedt Kiadó megkapta a Millennium-sorozat első két kéziratát, rögtön tudták, hogy valami különlegeset tartanak a kezükben. Arra gondoltak, hogy talán egy új Henning Mankellt fedeztek fel. Ahogy azt egy cikkben mesélik, soha azelőtt nem történt, hogy a szerkesztőség dolgozói közül olyan sokan olvastak volna egy kéziratot, egy évvel azelőtt, ahogy az megjelenik.
Nemrég olvastam a Svensk Bokhandel (Svéd Könyvkereskedelem) 2008/2. számában, hogy Stieg Larsson Millenium-trilógiájának az első része, Män som hatar kvinnor (A férfiak, akik gyűlölik a nőket) nagy siker külföldön.
Bevallom, n
agyon kevés detektívregényt olvasok, de ezt nem lehetett kihagyni, mivel lassan már hozzátartozik az általános műveltséghez Szendvicsországban. Az egyik kolléganőm azt kérdezte nemrégen, hogy lehet, hogy még mindig nem olvastam el a második részt, hiszen az a legjobb, mert abban derül ki Lisbeth Salander titka. Az igazság az, hogy ha ezt a könyvet olvasom, nincs se mosás, se takarítás, se főzés, mert egyszerűen nem tudom letenni. Mert annyira izgalmas. Hát igen, Lisbeth Salandert a maga 150 centiméterével és 40 kilójával, mindjárt a könyv elején a szívembe zártam. És tegyen Lisbeth bármit is, az olvasó szimpátiája végig vele marad. Mert Lisbeth Salander előtt nincs titok, és nincs olyan számítógép, amibe ne tudna behatolni.
agyon kevés detektívregényt olvasok, de ezt nem lehetett kihagyni, mivel lassan már hozzátartozik az általános műveltséghez Szendvicsországban. Az egyik kolléganőm azt kérdezte nemrégen, hogy lehet, hogy még mindig nem olvastam el a második részt, hiszen az a legjobb, mert abban derül ki Lisbeth Salander titka. Az igazság az, hogy ha ezt a könyvet olvasom, nincs se mosás, se takarítás, se főzés, mert egyszerűen nem tudom letenni. Mert annyira izgalmas. Hát igen, Lisbeth Salandert a maga 150 centiméterével és 40 kilójával, mindjárt a könyv elején a szívembe zártam. És tegyen Lisbeth bármit is, az olvasó szimpátiája végig vele marad. Mert Lisbeth Salander előtt nincs titok, és nincs olyan számítógép, amibe ne tudna behatolni.Ugye azzal Te is egyetértesz, hogy attól, hogy egy könyv izgalmas, még nem biztos, hogy jó regény is. Mondjuk többen állítják, hogy a Da Vinci-kód nem jó regény, de nem lehet letenni. Stieg Larsson könyveiről pedig bizton állíthatom, hogy nemcsak érdekfeszítőek, hanem ráadásul még jók is, mert mesterien vannak megírva, ráadásul széles rétegekhez szólnak. És ami sok svéd detektívregény jellemzője: van bennük TÁRSADALOMKRITIKA.
Nem véletlen, hogy a három kötet 2 363 691 példányban fogyott el 2008 január 8-ig Szendvicsországban. Én is megvettem az első két részt, és most megveszem a harmadikat a könyvleértékelésen. Mostmár 99 koronáért lehet kapni.
Itt olvas
om, hogy a Millenium-trilógiát eddig 28 ország vásárolta meg, közülük Csehország, Szlovákia és Japán az utolsók a sorban. Stieg Larsson honlapján olvasható, hogy Peperóniában a jogokat az Animus Kiadó vette meg, így a könyvet éppen most fordítja valaki. Nem irígylem a fordítót, mert van benne jópár kifejezés, amivel eddig nem találkoztam, mondjuk mert újságírózsargon. Ennek a könyvnek pedig nem kell reklám. Szerintem rögtön felkerül majd az eladási sikerlisták élére Peperóniában is, amint megjelenik, és hatalmas siker lesz. De azért biztosan lesz reklám is. A párizsi metróban most hatalmas plakátok hirdetik a Millennium-trilógiát.
om, hogy a Millenium-trilógiát eddig 28 ország vásárolta meg, közülük Csehország, Szlovákia és Japán az utolsók a sorban. Stieg Larsson honlapján olvasható, hogy Peperóniában a jogokat az Animus Kiadó vette meg, így a könyvet éppen most fordítja valaki. Nem irígylem a fordítót, mert van benne jópár kifejezés, amivel eddig nem találkoztam, mondjuk mert újságírózsargon. Ennek a könyvnek pedig nem kell reklám. Szerintem rögtön felkerül majd az eladási sikerlisták élére Peperóniában is, amint megjelenik, és hatalmas siker lesz. De azért biztosan lesz reklám is. A párizsi metróban most hatalmas plakátok hirdetik a Millennium-trilógiát.Most, hogy már elolvastam a második részt is, aminek a címe Flickan som lekte med elden (A lány, aki a tűzzel játszott), az a véleményem, hogy a második rész nem jobb, mint az első. Ugyanolyan jó, csak egy kicsit más. És megvan benne minden olyan kellék, amitől a magyarok is szeretni fogják. Főleg a nők, hiszen nem titkolhatom, hogy ez egy kicsit feminista regény. Mert kiérződik belőle, hogy ezt egy olyan férfi írta, aki a nők pártján áll. De igazán nem akarok semmit elárulni a regényből, hadd legyen meglepetés. Talán csak annyit, hogy a második résznek van egy valós szereplője is, Paolo Roberto ismert svéd ökölvívó, aki rendkívül népszerű Szendvicsországban, és akinek egy olasz szakácskönyve és egy edzési tanácsokat adó könyve is megjelent az utóbbi időben.
De visszatérve az első részre, lássuk csak, hogyan fordították le a Män som hatar kvinnor (A férfiak, akik gyűlölik a nőket) címet néhány országban. Az angolok The Girl with the Dragon Tattou (A lány a sárkány tetoválással) címet, míg a franciák a Les hommes qui n´aimaiment pas les femmes (A férfiak, akik nem szeretik a nőket) címet választották. Ez utóbbi nem igazán szerencsés, mivel téves következtetéshez vezethet. Mert ugye a férfiak, akik nem szeretik a nőket, azok talán a férfiakat szeretik. Holott erről szó sincs.
Mostmár csak azon izgulok, hogy az Animus Kiadó ne változtassa meg az eredeti címet, hiszen az valóban találó és kifejező, hiszen ez a könyv valóban olyan férfiakról szól, akik gyűlölik a nőket.
Stieg Larsson a világ egyik legjobb náci szakértője volt, így sokat tudott a szadizmusról is.
Meg még abban is nagyon bízom, hogy az Animus Kiadó a borítót sem változtatja meg, mert szerintem az úgy jó, ahogy van. Elismerem, nem szeretem, amikor a kiadók különféle megfontolások alapján megváltoztatják az eredeti borítókat, bár értem én, hogy így a könyvből sokkal többet lehet eladni. De íly módon a mű sokat veszít eredeti voltából. Ennél pedig jobban csak az bosszant, amikor a kiadók még a szöveget is megváltoztatják. De ebbe most ne menjünk bele.
Bár azt ígértem, hogy nem árulok el semmit a regényből, mégsem állhatom meg, hogy le ne fordítsam a Nordsteds Kiadó tartalmi leírásait. De ezt csak akkor olvasd, ha tudni szeretnéd, miről szólnak az egyes részek.
Remélem, sikerült felkeltenem az érdeklődésedet. Már csak néhány hónap, és olvashatod magyarul is.
Az egyes részek tartalmi leírása a svéd blogomon olvasható. Ha olvasni szeretnéd, ne habozz, kattints IDE!
Utolsó kommentek