Úgy tűnik, divat a gótika vagy a gótikus motívumok a gyermek- és ifjúsági irodalomban. Ennek Szendvicsországban hosszú hagyománya van. Talán Észak-Európában sokkal elterjedtebbek a kísértethistóriák. Több ilyen gyerekek számára írott antológia is van, és a svéd gyerekek szeretik azokat a történeteket, amikben kísértetek is szerepelnek. Még a legkisebbek számára is készült egy sorozat, ami egy szellemcsaládról szól. (1965-ben jelent meg a sorozat első kötete a kis Laban kísértetről, akinek később lánytestvére született, akit a göteborgi gyerekek Labolinának neveztek el.) A szerzők Inger és Lasse Sandberg. Itt néhány kép látható a sorozatból.

Az ősszel érdekes előadást hallottam a Göteborgi Városi Könyvtárban, aminek tárgya a gótikus irodalom volt. Talán nincs is senki Szendvicsországban, aki jobban ért ehhez a témához, mint Mattias Fyhr, aki a De mörka labyrinterna: Gotiken i litteratur, film, musik och rollspel (Sötét labirintusok : Gótika az irodalomban, filmben, zenében és szerepjátékban) című könyvet írta.

Mattias Fyhr kiváló előadó, amit az is bizonyít, hogy az első egyórás ismertetője után jelentkeztem egy egésznapos továbbképzésre, ahol erről a témáról beszélt, mondanivalóját zenével és filmrészletekkel is szemléltetve. Mattias Fyhr angol nyelven is vállal előadást. Itt lehet vele kapcsolatba lépni.

Számomra, mivel nem jártam angol szakra, így aztán keveset tudok a gótikus irodalomról, ez az előadás segített megérteni azt, hogy bizonyos motívumok, amelyek felbukkannak a gyerek- és ifjúsági könyvekben, sokkal korábbra vezethetők vissza.

 

A könyv hátlapján a következőket olvasom:

”Mi a közös Poe, Strindberg, Lovecraft, Blixen, Dagerman, Bowie, Freddie Wadling, Inger Edelfeldt, Neil Gaiman és Mare Kandre művészetében? Valamennyien tudatosan írtak olyan szövegeket, amelyek az 1700-as években Angliában Horace Walpole, Ann Radcliffe és mások által létrehozott gótikus hagyományhoz kapcsolódnak.”

Mi gótika és miben tér el a rémromantikától és a rémtörténetektől? Hogyan néz ki ma a gótika hagyománya? És hogyan befolyásolta az olyan kulturális termékeket – az irodalmon kívül -, mint a film, képregény, rock, hardrock, punk, gothrock, szerepjáték, számítógépes játék stb.?

Ezekre a kérdésekre kaphattunk választ Mattias Fyhr egésznapos előadásából, amit a témában írt könyveire alapozott.

Számomra igen szórakoztató volt, amikor az előadó elmesélte, hogy Lovecraft a temetőben adott randevút a barátnőjének. Hát, ízlés dolga.

Mattias Fyhr a könyvében négy svéd regényt részletesen is elemez. Közülük az egyik egy ifjúsági regény, ami 1982-ben jelent meg. A szerző Inger Edelfeldt, a címe Juliane och jag (Juliane és én). A könyvből később film is készült. Az elemzésből nemcsak az derül ki, hogy a regény kiváló, hanem az is, hogy Inger Edelfeldt jól ismeri a gótikus irodalmat.

 

Mattias Fyhr könyve nagyon jó kritikát kapott.

 

A Svenska Dagbladet napilap kritikusa a következőket írja:

 

”Mind irodalomtudomány, mind irodalomkritika, Mattias Fyhr doktori disszertációja ragyogó – sötéten ragyogó mondhatná az ember, hogyha gótikáról van szó.”

” … arra szeretne rámutatni, hogy mi az, amit a modern ifjúsági kultúra átvett a régebbi gótikus tradícióból, és ami még művészi inspirációként is szerepelhet néhány jelentős fiatal írónk számára.”

 

Mattias Fyhr definíciója:

 

"En gotisk text skildrar en eller flera subjektiva världar, som saknar högre ordning och utmärks av en atmosfär av förfall, undergång och olösbarhet, samt innehåller grepp som ger texten labyrintiska egenskaper."

 

”Egy gótikus szöveg egy vagy több olyan szubjektív világot ábrázol, amiből hiányzik a felsőbb rend, és amelyet a hanyatlás, pusztulás és megoldhatatlanság atmoszférája jellemez, valamint olyan elemeket tartalmaz, amik a szöveget labirintikus tulajdonságokkal ruházzák fel.”

 

A gótikus irodalomban gyakran előforduló motívumok:

titokzatos levelek, a valóságban megtalált szövegek, gótikus kastély, kolostor, iskola, titkos ajtók, tiltott szobák, tükrök, képek, festmények, erdő, kert, barlang, labirintus, mágia, vámpírok, boszorkányok, démonok, szörnyek, kísértetek.

A következő napokban néhány gótikus motívumra épülő gyerekkönyvről számolok majd be.

 

Horace Walpole, The Castle of Otranto: A Story (1764. “ Gothic Story" alcímmel, 1765)
Ann Radcliffe, The Mysteries of Udolpho (1794)
Matthew Gregory Lewis, The Monk (1796)
Johan Wolfgang Goethe, “Die Braut von Corinth” (1797)
Mary Shelley, Frankenstein (1818)
Edgar Allan Poe, “The Fall of the House of Usher” (1839)
Emily Brontë, Wuthering Heights (1847)
Charlotte Brontë, Jane Eyre (1847)
Herman Melville, Moby Dick (1851)
Lewis Carroll, Alice's Adventures in Wonderland(1865)
Émile Zola, Thérése Raquin (1867)
R L Stevenson, The Strange Case of Dr Jekyll & Mr Hyde (1866)
August Strindberg, Tschandala (1889)
Oscar Wilde, The Picture of Dorian Gray (1891)
Bram Stocer, Dracula (1897)
Henry James, The Turn of the Srew (1898)
Gaston Leroux, The Phantom of the Opera (1911)
Franz Kafka, Das Schloss (1926)
Karen Blixen, Seven Gothic Tales (1934)
H P Lovecraft (1890-1937)
Daohne du Maurier, Rebecca (1938)
Victoria Holt, Mistress of Mellyn (1960)
Astrid Lindgren, Bröderna Lejonhjärta (Oroszlánszívű fivérek) (1973)
Margaret Atwood, Lady Oracle (1976)
Stephen King (1947-)
Inger Edelgfeldt, Juliane och jag (1982)
Joyce Carol Oates, First Love: A Gothic Tale (1996)