Ma bébicsoport volt a könyvtárban. A gyerekkönyvtáros kihírdette, hogy anyukákat vár a könyvtárba 5 hónaposnál idősebb gyerekekkel. 5 anyuka jött el. A csoportfoglalkozáson könyveket ajánlott gyerekgondozásról, meg gyekkönyveket kicsiknek. Egy pléden ült mindenki körben a földön. Közben kávéval, teával és szendviccsel kínálta meg az anyukákat. Szerintem jó ötlet.
5 alkalommal fogja tartani a kolléganö. Egy órával azelött kezdődik, ahogy kinyit a könyvtár. 11-kor nyitunk. Az anyukák még utána is a könyvtárban maradhatnak. Ez azért jó, mert így tapasztalatot tudnak cserélnek egymással. Foglakozás közben volt közös éneklés is. De lehet CD-ről gyerekdalokat is hallgatni. Aztán a résztvevők is elmondták, hogy a következö alkalmakkor miről szeretnének még hallani. Esetleg meg lehet hívni előadót is, pl. védőnőt. Hátha valaki hajlandó ingyen is vállalni.
Azt hiszem, sok anyuka elég egyedül érzi magát otthon, most még a játszótérre sem lehet kimenni, és akkor jó, ha be lehet menni a könyvtárba, találkozni, elbeszélgetni. Így legalább kipanaszkodják magukat egymásnak, és rájönnek, hogy a könyvtárban esetleg találnak olyan folyóiratokat, amikböl tanácsot kaphatnak, és amiket talán még kölcsönözni is lehet.
Azért jó ezt a csoportot megcélozni, mert ahogy nőnek a gyerekek, egyre több könyvet lehet majd közösen kölcsönözni meg olvasni.
Persze egy ilyen csopotfoglalkozás megszervezése némi fáradsággal jár, mert fel kell rá készülni egy kicsit, de azt hiszem megtérül, legalábbis lelkileg, mert az anyukák hálasak a könyvtárosnak ezért. Szerintem ahelyett, hogy mindenki panaszkodik, meg kéne mutatni, hogy kevés pénzböl is lehet jó dolgokat kihozni.
A kolléganőm a könyvtár pénzéböl vette a kávét és a hozzávalókat a szendvicshez. De azt mondta, ha sokan lennének, akkor megkérné az anyukákat, hogy járuljanak hozzá. Szerintem mindenki hajlandó lenne beszállni.
Amikor Mazsola 9 hónapos volt, bébizenére jártunk a helyi templomba. A templom csak a helyet adta. Egy óvónő tartotta a foglalkozást, kb egy fél órát énekeltünk közösen vele mi anyukák, körben ülve a padlón a gyerekkel az ölünkben. Utána közös kávézás volt, mindig másik anyuka hozott süteményt. Evés közben jól elbeszélgettünk. Én pedig gyakorolhattam a svéd nyelvet.
Abban a kerületi könyvtárban, ahová mi jártunk, kultúrház is működött, ezen belül pedig ún. nyitott óvoda. Ez azt jelenti, hogy ide a gyerekeikkel otthon lévő anyukák és apukák eljöhettek napközben, és egy szobában különféle játékokkal játszhattak. Jó volt itt találkozni, elbeszélgetni egymással. A gyerekek pedig ha játszani még nem is tudtak együtt, érdeklődéssel vették szemügyre egymást. Itt minden nap volt közös éneklés. A konyhában pedig mindenki elfogyaszthatta a magával hozott szendvicset, gyümölcsöt, esetleg megmelegíthette a bébiételt. De lehetett a kávézóban vásárolni is. Később aztán dolgoztam is ebben a könyvtárban. Mondhatom, nagyon veszélyes volt a lentről áradó sütemények csábító illata, amiket helyben sütöttek. Nem is tudtam nekik ellenállni.
A svéd anyukák egyébként is jól meg tudják szervezni az életüket. Teljesen megszokott, hogy a kávéházban találkoznak és ott szoptatják meg a kicsiket. Ezen itt senki nem csodálkozik.
Utolsó kommentek