August Strinberg: Egy fél ív papír
Egy fiatal férfi éppen költözni készül. Az utolsó bútorszállító autó is elment, és ö ott áll egyedül az üres lakásban. Mielött örökre elmegy, szeretne megbizonyosodni arról, nem felejtett-e ott valamit. Egyedül járja végig a szobákat. Amikor az elöszobába ér, észrevesz valamit a telefon mellett. Ahogy jobban megnézi, egy elsárgult ív papír egy darabját fedezi fel. Telefirkálták feljegyzésekkel. Kíváncsivá válik. Vajon mi van a papírra írva? Mi bújik meg ezek mögött a hanyagul odavetett sorok mögött? Olvasni kezd, és elöntik az emlékek…
Az utolsó bútorszállító autó is elment; egy fiatal férfi gyászszalagal a kalapján, még egyszer végigjárta a lakást, hogy megbizonyosodjék, nem felejtett-e ott valamit. – Nem, nem felejtett ott semmit, egyáltalán semmit; aztán kiment, az elöszobába, szilárdan elhatározva, hogy többé nem gondol arra, amit ebben a lakásban átélt. De lám, az elöszobában, a telefon mellé szegezve ott hevert egy fél ív papír; azt pedig többféle stílussal írták tele, némelyiket világosan feketével, mást ceruzával vagy piros tollal firkáltak oda. Ott állt, az egész gyönyörü história, ami két csekély esztendö alatt játszódott le; mindaz, amit el akart felejteni, ott állt; egy darab emberi élet egy fél ív papíron.
Levette az ívet; olyan napsárga fogalmazópapír volt ez, ami fénylik. Letette a csempekályha párkányára, fölé hajolt, és olvasni kezdte. Elöször az ö neve állott ott: Alice, a legszebb név, amit akkor ismert, mivel ez a menyasszonya neve volt. És a szám 11 15. Ez olyan volt, mint egy zsoltár száma a templomban. Azután az állott: A bank. Ez volt a munkahelye, a szent munka, ami kenyeret, otthont és feleséget jelentett, a megélhetés alapja. De azt áthúzták! A bank ugyan csödbe ment, neki azonban sikerült átmenekülnie egy másik bankba, igaz, rövid ideig tartó nagy feszültséget követöen.
Aztán ez következett: Virágüzlet és bérkocsis. Ez az eljegyzés, akkor tele a zsebe pénzzel.
Azután: bútorüzlet, kárpitos: otthont teremt. Szállítmányozási iroda: beköltöznek.
Az opera jegyirodája: 50 50. Ifjú házasok, s az Operába mennek vasárnaponként. A legszebb pillanataik ezek akkor, amikor egyedül csöndben ülnek, s a szépségbe és harmóniába merülnek a meseországban a függöny másik oldalán.
Egy férfinév következik itt, ami át van húzva. Ez egy barát, aki bizonyos társadalmi rangra emelkedett, s aki nem tudta elviselni a szerencséjét, hanem ingatagon lezuhant, menthetetlenül, és eltávozott örökre. Míly törékeny ez!
Itt látszik, hogy valami új következik a házastársak életében. Ez áll itt, nöi kézzel és ceruzával: "Az asszony". Milyen asszony? – Hát, az, azzal a nagy kabáttal és azzal a barátságos együttérzö arccal, aki oly csöndben jön, és soha nem az ebédlön keresztül jár, hanem a folyosón át vezetö utat választja a hálószobába.
Az ö neve alatt az áll: Doktor L.
Elöször bukkan föl itt egy rokon neve. Itt az áll: "Anya". Ez az anyós, aki diszkréten távol tartotta magát, hogy ne zavarja az ifjú házasokat, de most hívják a szükség pillanataiban, és boldogan jön, mivel szükség van rá.
Itt egy nagy firkálás kezdödik kékkel és pirossal. Közvetítö iroda: a szobalány elköltözött, tehát egy újat kell alkalmazni. Hm! Sötétedik! Tejüzem. Itt lehet beszerezni a tejet, ami gümökórbacilus-mentes.
Füszerüzlet, hentes stb. A házat telefonon keresztül kezdik irányítani; akkor a háziasszony már nincs a helyén. Nem. Mivel ágyban fekszik.
Azt, ami ezután következik, nem tudta már olvasni, mivel egyre homályosabb lett a szemei elött, mint a fuldoklónak a tengerben, amikor át kell néznie a sós vízen. De azért ott állt: Temetkezési Vállalat. Hát ez magáért beszél! – Egy nagyobb és egy kisebb, hozzáértendö, koporsó. És zárójelben még odaírták: porból.
Azután már nem állt ott semmi! A porral ért véget; s ez így van.
De azért mégis felvette a papírt, megcsókolta, és betette a mellényzsebébe.
Két perc alatt két évet élt át az életéböl.
Nem görnyedt meg, amint távozott; ellenkezöleg, magasra emelte a fejét, mint egy boldog és büszke ember, mivel érezte, hogy mindennek ellenére a legszebbet birtokolta. Hány szerencsétlen, akinek ez sohasem adatik meg!
Fordította: Melissa Officinalis
További információk a svéd blogomon:
Utolsó kommentek