Az egyik ismerösöm ma a kötelező olvasmányokról írt nekem. Azt kérdezte, vajon elolvasnák-e a gyerekek például a Pál utcai fiúkat, ha nem lenne kötelező?
Nem követtem a kötelezö olvasmányok körüli vitákat. A svédeknél nincs egységes kötelezö olvasmány. A tanáron múlik, mit választ. Csütörtökön a kolléganöm könyvismertetést tartott az egyik 4. osztálynak a könyvtárunkban. 5 könyvet mutatott be. Ezek az izgalmas kategóriába tartoztak. Voltak olyan gyerekek, akik már olvasták valamelyiket, és akkor jelentkeztek, hogy ök szeretnék elmesélni, miröl is szól. A társaik pedig nagy érdeklödést mutattak. Azután pedig kölcsönöztek a könyvtárban. Az egyik bemutatott könyvön majdnem össze is vesztek.
A tanárnö elmondta, hogy ezen a héten olvasóhét volt az iskolában. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek naponta egy órát olvasták azt az általuk kiválasztott könyvet, amit magukkal vittek. Persze nem egyfolytában, hanem 3 részre elosztva. Az olvasóhétben még olyan is szokott lenni, hogy pl. a 4. osztályosok mindegyike egy-egy elsö osztályosnak olvas egy általa kiválasztott könyvet. Ilyenkor az elsö osztályoshoz igazodnak.
A tanárnö még azt is elmondta, hogy ebben az osztályban egész évben minden reggel 20 perc olvasással kezdik a napot, amikor mindenki a saját könyvét olvassa. Ezen kívül a tanárnö egy általa kiválasztott könyvet olvas hangosan a diákoknak. Ilyen a mi iskolánkban is volt. Nekünk a Timúr és csapatát olvasta Olga néni. Nem tudom, hogy ma van-e ilyen a magyar iskolákban.
Az összel elgondolkodtam rajta, hogy vajon felnött fejjel milyenek azok a kötelezö olvasmányok, amiket még mindig olvastatnak a magyar gyerekekkel. Október elején 2 hetet Mallorcán töltöttünk, ott újra elolvastam az Egri csillagokat.
Most itt elmondom, mi a véleményem az Egri csillagokról. Tudom, hogy azt, aki ezt javasolta kötelezö olvasmánynak, nemes szándék vezette. Nem is kell jobb gyerekkönyv: izgalmas, egyszerü a nyelvezete, van benne gyerekrablás, lányrablás, cselszövés, söt még terrorizmus is, hösiesség, bátorság, szerelem, árulás, föld alatti folyosó, és fontos ismeretet közvetit. Ami engem meglepett, hogy mennyi érzelmes, könnyezö férfit ábrázol. Azt hiszem, ez nem divat ma a magyar gyerekkönyvekben. Pedig igenis vannak érzelmes, romantikus férfiak! Milyen szerencse. Lehet, hogy most nem ez a divat, de én vállalom, hogy konzervativ vagyok. De! Az utolsó 300 oldal nem más, mint a háború leirása. Arról meg nem is beszélve, hogy az utolsó 40 oldal különféle öldöklési módokat mutat be. Nem igazán örülnék annak, ha lányom ilyesmit olvasna. Ebböl kevesebb is elég. Én úgy vélem, ideje lenne felülvizsgálni a kötelezö olvasmányokat, és gyerekekkel a számukra irott gyerekkönyveket olvastatni.
A Pál utcai fiúkat most hallgatjuk a lányommal CD-könyvben Németh Kristóf lebilincselő előadásában. Én azt vallom, hogy a gyerekkönyvek nagy része ”friss áru”. Nincs ez másként a felnőttek számára írott könyvekkel sem. Nagyon kevésből lesz klasszikus. Nos, számomra A Pál utcai fiúk egy igazi klasszikus. Annyi szeretettel, melegséggel mutatja be az író a fiúkat a könyvben. Bevallom, kicsit nosztalgiázom. Azoknak a gyerekeknek, akiknek nehezen megy az olvasás, jó alternatíva a CD-könyv.
Ahogy hallom, most leépítés van az iskolákban. Így talán a tanárok inkább azzal vannak elfoglalva, hogy mi lesz, ha elveszítik az állásukat, és nincs energiájuk az olvasás népszerüsítését célzó programokat szervezni. Vagy van ilyen mégis?
Utolsó kommentek